Árkád : Szilágysági közéleti hetilap, megjelenik Zilahon

Az elmúlt évek során ellopták a karácsonyunkat. Talán észre sem vettük, talán társtettesek voltunk benne mi magunk is. Talán tudatosan cseréltük le a meghitt, családi körben tartott gyertyafényes, hozsannától zengő Krisztus-fogadást arra, amit a reklámipar kínál és imitál. Lecseréltük PC, azaz politikailag korrekt kellemes ünnepekre, ahol a hangsúly azon van, hogy mi jól érezzük magunkat. Hogy kellemes legyen az ünnep, ha beleszakadunk is, és jók legyenek az ételek-italok, nézhetőek a filmek.

A karácsonyi wellness-ipar rátelepedett az adventi Krisztusvárásunkra is. Valósággal becserkészett minket. Békesség, lelki készülés és várakozás helyett ott topogtunk pattanásig feszült idegekkel a bevásárlócsarnokok polcai és pénztárai előtt. Talán már ott eldőlt, hogy az idei karácsonyunk is csak egyszerhasználatos ünnep lesz, az év végén.

A Kísértő éppen csak a súlypontot helyezte át. Az Ünnepeltről reánk. Az Isten szeretetéről a megvásárolt szeretetre, a Krisztusvárásról a hangulatot keltő és éltető csecsebecsékre, és úgy tűnik elérte a célját. Megrakta lelkünk csillogással és hangulattal, a pót- és fílingkarácsony minden kellékével. Ezek egy részét az ünnep után kidobjuk, a többit visszacsomagoljuk a karácsonyi kellékek közzé.

Krisztuspótlással telik az ünnep, ha az Istentől kiüresített adventen és karácsonyon egymástól várjuk mindazt, amit pedig mi magunk nem vagyunk képesek megadni. Nem mi vagyunk az ünnepelt, még ha őt rendre kirekesztjük is az életünkből. A Krisztus nélküli karácsony pogány ünneppé silányul, lelkes, de Lélek nélküli utánzássá. Érzéseket megmozgató, de szívekig el nem érő pótkarácsonnyá, ahol a csecsemő csak a dekoráció része a betlehemi eszköztárban, ott a pásztorok és a királyok között. A viaszkisded azonban a hangulaton kívül nem adhat nekünk semmit. Semmit, ami esztendő múltán is kitart. Megtart.

Milyen jó, hogy a szuverén Isten nem bíz ránk mindent. A találkozást sem. Ő nem téveszt bennünket szem elől, akármilyen hosszú is a sor a pénztár előtt. Soha nem eshetünk ki az Ő látószögéből. Szem előtt vagyunk. Úgy vár minket, hogy közben nem ül karba tett kézzel. Közben gondot visel és munkálkodik az életünkben, kegyelméből megtart, készít a vele való találkozásra. Olyan karácsonyra, ami nem csak két-három napig tart, hanem egy egész életre szól.

Kétezer éve a karácsony ugyanazokat a kérdéseket veti fel: van-e még helyed az életedben, a szívedben, otthonodban és családodban a születendő Krisztusnak, vagy már mindent elbarikádoztál ajándékdobozokkal? Nálad is kevés a hely, mint egykor Betlehemben? Elég neked a fíling-karácsony csillogó-villogó eszköztára, vagy túl vagy már néhány csalódáson és végre a nagybetűs Szeretetre vágysz, aki nemcsak ünnepet, de új életet is kínál? Életre szólót. Láss csodát, nyiss kaput, fogadd a Krisztust!

Fábián Tibor